Az első fokon eljáró bíróság előtt az ügyész egy korábbi, a nagyobbik testvér sérelmére elkövetett cselekményt is az apa terhére rótt. Az előzetes letartóztatásban lévő R. Mátét így halált okozó testi sértéssel és gondatlanságból elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés vétségével vádolják.

A vád szerint R. Máté, az élettársa és a kisfiuk egy ágyban, aludtak el. Éjjel a gyermek nem szűnő sírása miatt az apa elveszítette türelmét. Nagy erővel megrázta kisfiát, akinek eközben egy berendezési tárgyhoz ütődött a feje. Ezután a férfi elaltatta a gyermeket és ő is lefeküdt aludni. Hajnali három körül a kisfiú rosszul lett, ezért a szülei négy órakor az orvosi ügyeletre vitték, ott azonban már csak a halál tényét tudták megállapítani.

A másik vádpont szerint csaknem pontosan egy évvel korábban, 2015. június 12-én a nagyobbik gyermek, a pár közös kislánya is megsérült: a vádlott óvatlansága miatt kicsúszott a takaróból, 70-80 centiméter magasságból a földre esett és beütötte a fejét. A vádlott a történtekről az élettársának nem számolt be. A gyermeket csak két nappal később vitték mentővel az intenzív osztályra. Kiderült, hogy a kislány koponyacsonttörést szenvedett, ami életveszélyes sérülésnek minősül. A sérülés maradandó fogyatékosságot is okozott az ügyészség álláspontja szerint. Az eset után a gyámhatóság a kislányt először hivatásos nevelőszülőknél, majd a nagymamánál helyezte el.

A tárgyaláson R. Máté úgy nyilatkozott, hogy a vádat megértette, vallomást viszont csak azután tesz, hogy konzultál az ügyvédjével. Azt azonban elmondta, hogy nem tartja magát bűnösnek, a vádban szereplő cselekményt nem követte el. Közölte: korábbi vallomásait nem tartja fenn és semmilyen kérdésre nem válaszol.

A bíró ismertette a férfi gyanúsítotti kihallgatásának jegyzőkönyveit, valamint a nyomozati bíró előtt tett nyilatkozatát. Ezekből kiderült: a fiatalember és párja előbb a házőrző kutyájukra próbálta fogni a sérülést, majd a férfi magára vállalta a cselekményt. A vádlott később megváltoztatta ezt a vallomását is, és élettársát jelölte meg a halálhoz vezető sérülés okozójaként. Azt mondta, hogy ő el akarta vinni a balhét a nő helyett, de miután ellene fordult, erre már nem hajlandó.

Az anya bíróságon lényegében fenntartotta korábbi rendőrségi vallomását, amely legfőbb pontjaiban megegyezik a vádhatóság állításaival. Az ezt követő szembesítés nem vezetett eredményre: a vádlott és a tanú egymást okolta közös gyermekük haláláért.